Interjúk
Egyre több otthon – interjú Molnár T. Eszterrel – Kortárs online
Honvágy, szégyen, individualizmus, a beilleszkedés lehetősége és lehetetlensége – ezeket a témákat is érinti Teréz, vagy a test emlékezete című új, felnőtteknek szóló regényében Molnár T. Eszter. A címben is megnevezett főhős három nyelven gondolkodik és hallgatja el traumatikus gyermekkora emlékeit.
Az olvasó kezét nem engedhetem el remény nélkül – beszélgetés Molnár T. Eszterrel – Baba Patika magazin
Részlet a szerző Lehetnek sárkányaid is. A fantáziavilágok építése mint kulturális gyakorlat című könyvéből, amely a Prae Kiadónál jelenik meg
Tanulmányok, kritikák, recenziók
Kustos Júlia: Az emlékezet teste(i) – Műút
Molnár T. Eszter a Teréz vagy a test emlékezete című regényével egy nyelvezetében nagyon szikár, finom és részletgazdag képet tár elénk. Az események a narrátor(ok) belső monológjaiból rajzolódnak ki. A narrációk erejét az események sodrása, az elhallgatás és a kimondás érzékeny egyensúlya biztosítja. Az első mondattól (mely in medias res nyitja a gyomorfogató, a kimondatlanból összeálló eseményt: „Helyes kislány vagy.”) az utolsóig egy olyan világot mozgat, melynek elemei mind hozzájárulnak az önelbeszélés egyszerre intim és tárgyilagosan kegyetlen részleteinek feltárásához.
Vásári Melinda: Tereziánum – Élet és irodalom
A cím, Teréz, vagy a test emlékezete és a hátlap szövege is az egyéni perspektívát emeli ki. Ugyanakkor nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen – bár hasonlóak, mégis – három eltérő élettörténetet követhetünk. E három sorsnak azonban egy az origója, ugyanaz a gyermekkori trauma, amelyre az egyes történetekben csak utalások történnek, s amelyet a nyitó, Örvény című részben beszél el egy gyermeklány, röviden és homályosan – csak a későbbi utalásokból derül fény további részletekre.
Nagy Koppány Zsolt: Egy trauma utóéletének elbeszélése
Molnár T. Eszter Szabadesés című 2017-es könyvét (amelyik tulajdonképpen megnyitotta a Prae.hu Kiadó „mai, kortárs krimi” sorozatát) igen nagy élvezettel olvastam és lelkesen is írtam róla. Érthető módon nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy a szerző új kötettel jelentkezett, és mivel mind a cím, mind a borító, mind pedig a fülszöveg kirajzolta, hogy itt nem krimiről lesz szó, ha lehet, még izgatottabb voltam, hogy mire jut a szerző más műfaj(ok)ban.
Vitkai Nóra: A trauma kötelez – Szkholion
A Teréz újszerűségét a kompozíciós és a narrációs technika, például a hármas tagolású fejezetek, kollázsok, nyelvek és Terézek, a hasábokra tördelt betétek, a megbízhatatlan elbeszélés, valamint a különféle problémák összekapcsolása adják. A mű az egzisztenciális és a migrációs konfliktusokat, a kommunikációs és a kulturális dilemmákat sajátos viszonylatban, a bántalmazás következményeiként rögzíti.
Veréb Árnika: A pohár görbületén túl
Ha a trauma átlátszóvá is dermed, akár az üveg, egy hasonló görbületű felület ki tudja rajzolni a körvonalait. A Terézekre nehezedő örvény, a kislánykori trauma erőszakos mozdulatokban elevenedik fel: nem az agy emlékszik rá, hanem a bőr, a csont és a verejték. Teréz nem marad magányos hős a családon belüli erőszakban, a harmadik önmaga válik agresszorrá. Lehet keresni kauzális összefüggéseket, kell is, de az nem lehet megoldás. A Teréz nem krimi, hanem lélektan, keresi az ősbűnt, de csak azért, hogy meglássa, hogyan lehet arrébb tolni a poharat.
Márton Rozália kritikája – ekultura.hu
Hogy az utódok lényük legmélyén magukban hordozzák minden ősük tapasztalatát, már toposznak tekinthető.Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regénye is erre épül, ebben ez a nemzedékről nemzedékre szálló női tapasztalat éppenséggel az erőszak, a testi vagy szóbeli bántalmazás vagy megfélemlítés átélése, illetve annak rettegésből, beletörődésből vagy dacból való elhallgatása.
Götz Eszter: Nők a hallgatás mögött – Szombat
A puritán, kristálytiszta nyelvezettel tolmácsolt sors-alternatívák nyugodt – vagy inkább nyugalomba fojtott feszültségeket sejtető – tónusú mondatokban, ráérősen áramolnak. Lassú ritmusuk kikapcsolja az olvasót a megszokott regényolvasási tempóból.
Ildikó Józan: Patrimoine de la douleur
Il serait infiniment plus simple de pouvoir penser qu’il ne s’agit que d’un roman, que tout ceci n’est que fiction. Plus commode de pouvoir croire qu’on n’a pas seulement une langue, celle du silence, pour faire entendre les traumatismes et la violence — la violence conjugale et familiale, l’abus et les traumatismes personnels et sociaux qui passent les frontières sous silence lorsqu’on dit : « migration ». Et si l’on pouvait croire que l’Europe n’est pas cette union d’existences traumatisées, de menaces, de femmes violées, de partages suspendus ou ratés, de confiance perdue entre les sexes, les générations, les religions, la fin de la présomption d’innocence.
Libramore podcast
Az adásban Pauló Edit a Libramore podcast vendége, hármasban beszélték meg, miért teljesen lényegtelen, mit csinál munkaidő után egy multis dolgozó, hogy néz ki egy próza, amit három nyelven írtak meg, miért fájhat egy fej, és miért jobb néha sehol lenni, mint valahol.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.